Barabás Márton (1952 -)

1952. február 28-án született Budapesten, apai ágon Erdélyből származó család gyermekeként. Felmenői között van a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alkotója Barabás Miklós, nagyapja a Párizsban és Münchenben tanult Barabás Márton festőművész, míg édesapja Márkosfalvi Barabás Márton építészmérnök és kitűnő akvarellista volt. Művészeti tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakán kezdte, majd 1971 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, Kádár György, Kocsis Imre és Kokas Ignác tanítványaként, ahol a festőmesterség mellett az üvegablak, a mozaik és a gipszkészítés technikáját is elsajátította.

Tanulmányainak befejezése után a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítette pályakezdését. 1978-1991 között bekapcsolódott a Makói Grafikai Művésztelep munkájába.

1980 és 1983 közt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának vezetőségi tagja, 1983-ban elnöke volt. 1984-ben a XIV. Nemzetközi Festészeti Fesztivál különdíjában részesült Cagnes-sur-Mer-ben. 1986-ban a Soros Alapítvány díját,

1987-ben Egyiptomi ösztöndíjat nyert el, majd 1989-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával tanulhatott Rómában.

1999-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát.

1976-tól vesz részt kiállításokon itthon és külföldön. Nagyméretű munkákat is készít, melyek megtalálhatóak több hazai középületben. Festményeiből, síkplasztikáiból, installációiból sikeres kiállításai voltak, például 2002-ben a brassói Művészeti Múzeumban, majd 2008 nyarán a Székely Nemzeti Múzeumban.

2012-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktori (DLA) fokozat szerzett. 2010–2017 Budapesti Metropolitan Egyetem, Képi ábrázolási szak vezetője, docense.

Az utóbbi egy-másfél évtizedben a könyvművészettel foglalkozik, azaz a könyvvel, mint műalkotás-tárggyal, jelenleg a Magyar Művészkönyv Alkotók Társaságának alelnöke.