Bene Géza (1900 - 1960)

1900.február elsején a Felvidéki Csacán született. A rajzolás iránti szenvedélye már négyéves korában megmutatkozott. Gyermekkorát Iglón töltötte, ahol gyakran megfordult Csontváry Kosztka Tivadar egykori patikája környékén. Inspirálta a művész, aki otthagyta a gyógyszerészetet azért, hogy festőművész lehessen. Tízévesen első díjat nyert festményével egy müncheni rajzversenyen. 1918-ban Iglón érettségizett, majd tanítói oklevelet szerzett, az első világháború utolsó hónapjaiban besorozták katonának.

A háború után Pestszentlőrincre költözött a család az apai nagyszülőkhöz. 1920-ban sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János és Olgyai Viktor növendéke volt. 1922-ben római ösztöndíjat nyert, azonban nem élt a lehetőséggel, majd 1923 -ban elnyerte a Szinyei Társaság díját is. Részt vett a két világháború közötti, a hazai progresszív művészetet képviselő mozgalmakban.

1926-tól tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) és 1927-től az Új Művészek Egyesületének (UME) Nemcsak az évente megrendezett hazai kiállításaikon szerepelt rendszeresen, hanem külföldön is. Krakkóban, Firenzében, Fiúméban, Velencében, Zürichben, Stockholmban és Bécsben vett részt kiállításokon. 1928-ban rendezte meg első önálló kiállítását a Mentor Könyvkereskedés Szalonjában. A harmincas években a francia kubizmus és az art deco jellegzetességei fedezhetőek fel művészetében. Ekkoriban kedvelt képtémái voltak a csendéletek, valamint az aktok.

Miután 1934-ben házasságot kötött Ravasz Ilonával, megélhetésük biztosításáért 1935-től közel tíz évig a pestszentlőrinci Gulner utcai és Szemere-telepi Állami Elemi Népiskolában rajzot tanított. 1944 novemberében, a II. világháború végén elvitték a frontra, ahova felesége is követte. Hadifogságba estek, de végül szerencsésen túlélték a háború borzalmait.

1948-ban a Rippl-Rónai Társaság választotta tagjai közé. Figurális kompozícióit a negyvenes években felváltották konstruktív tájkompozíciói. 1948-tól 1957-ig teljesen visszavonultan alkotott, nem vett rész kiállításokon, a rajztanítás mellett kizárólag a festészetnek szentelte idejét. 1949-ben a Békásmegyeri Általános Iskolában elsőként rendezett gyermekrajz-kiállítást tanítványai munkáiból. Közel tízéves elzárkózás után, az utolsó pillanatban érkezett meg az olyannyira várt elismerés: 1958-ban élete első és egyben utolsó önálló gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Műcsarnokban, amely hatalmas sikert aratott.

Bene Géza másfél évvel a tárlat után, 1960. május 22-én elhunyt. 1980-ban a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett életművéből.