Csók István (1865 - 1961)

1865. február 13-án született a dunántúli Sáregresen. Apja tősgyökeres iparoscsaládból származó jómódú molnármester volt. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte 1882-ben Gregus János, Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és párizsi Julian Akadémián folytatta.

Müncheni tanulóévei alatt kötött barátságot Hollósy Simonnal majd 1896-ban csatlakozott az által vezetett nagybányai csoporthoz. 1903-1910 között Párizsban dolgozott, ahol lánya Züzü is született, akit számtalan festményén örökített meg.

1912-ben részt vett a nagybányai művészek jubiláris kiállításán. 1914-ben nagysikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. Az 1920-ban alakult Szinyei Társaság elnökévé választják, 1921-1932 között Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. 1935-ben az Ernst Múzeumban egyéni kiállításon mutatta be félévszázados munkásságának legjavát.

1948-ban és 1952-ben is Kossuth-díjjal tüntették ki. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár gyűjteményében kifüggesztette. Emlékmúzeuma 1962-ben nyílt meg Cecén. Műveinek túlnyomó része a Magyar Nemzeti Galériában található, ahol 1965-ben volt az emlékkiállítása.