Fajó János (1937 - 2018)

Munkácsy és Kossuth díjas festő, szobrászművész.1961-ben végzett a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakán, ahol mesterei Miháltz Pál, Z. Gács György, Szentiványi Lajos voltak. Szellemi mesterének Kassák Lajost tartotta, akinek özvegyével 1969-ben nagy európai körutat tett.

Számos tanulmányúton járt többek között Egyiptomban, Szovjetunióban, Bécsben, Bázelben, Párizsban, Londonban, Nürnbergben. 1974-ben egyik alapító tagja a Budapesti Műhelynek Keserű Ilonával, Bak Imrével, Nádler Istvánnal és Mengyán Andrással.

A győri fémszobrász alkotótelep és szimpózium alapítója. Évekig dolgozott az Iparművészeti Főiskola tanáraként, 1976-1988 között a Józsefvárosi Galéria, valamint a szerencsi nyári szabadiskola művészeti vezetője volt.

1962-től szerepelt a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria csoportos tárlatain. Igazi sikereit külföldön érte el, többek között Bécsben, Tokióban, Kaliforniában, Düsseldorfban. 1980-ban szerepelt a Velencei Biennálén, 1984-ben Rómában, 1993-tól több alkalommal New Yorkban voltak láthatók művei. 1990-ben retrospektív kiállítást rendezett a Műcsarnokban. Sok közintézményben találhatók nagyméretű festészeti és plasztikai alkotásai. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum s jeles vidéki múzeumok őrzik. Számos alkotása osztrák, német, svájci, olasz, szlovák és lengyel múzeumok gyűjteményébe került.

A geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezett. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az „új geometria” programja. Világosan szerkesztett, tiszta és derűs színekkel közreadott alkotásai optimizmust sugároznak.