Keserü Ilona (1933 -)

1933-ban született Pécsett, édesapja vármegyei alispán volt. 1946 és 1950 között a pécsi Képzőművészeti Szabadlíceumban, majd 1950 és 1952 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. 1958-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Az első három évben Bencze László, azután Szőnyi István volt a tanára, ám ő Martyn Ferencet tartja igazi mesterének, aki már 1945-től foglalkozott vele Pécsett.

A hatvanas évek közepén induló művészgeneráció kiemelkedő képviselője, tagja volt az Iparterv-csoportnak és a Budapesti Műhelynek. 1960-tól könyvillusztrációkat készített, 1967-1976 között díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott. 1983-tól rajzot és festészetet tanított Pécsett a Pécsi Tudományegyetemen, ahol 1991-től egyetemi tanár, 2003-tól professor emerita. 1995-től a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a festészeti DLA program vezetője. Több külföldi egyetem vendégprofesszora.

Pályafutása alatt számos külföldi tanulmányúton vett részt Lengyelországtól az Amerikai Egyesült Államokig. 1962-63-ban olasz állami ösztöndíjjal látogathatta a római Accademia di Belle Arti szabadkurzusát, az itt készült alkotásaiból 1964-ben kiállítást rendezett Budapesten. 1983-84-ben a Műcsarnokban, 1989-ban az Ernst Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata. 1999-ben egyéni tárlata volt a Szinyei Szalonban, a Műcsarnokban pedig a Perspektíva kiállításon vett részt. A budapesti Ludwig Múzeumban 2004-ben volt átfogó egyéni tárlata. Munkáit bemutatta a többi közt a Velencei Biennálén, Kölnben, Baselben, Berlinben, Varsóban, Prágában, Bécsben, Milánóban, Párizsban, Stockholmban, Helsinkiben, Glasgowban, az USA-ban és Szöulban.

1984-ben Munkácsy-díjat kapott, majd 1989-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült, elnyerte a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia díját és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét 1994-ben. 1996-ban Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért.