König Frigyes (1955 - )

1955. március 30. –án született Székesfehérváron. 1975 és 1982 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Gerzson Pál és Raszler Károly voltak a mesterei.

Már 1981-ben elnyerte a Smohay Alapítvány díját és a Kondor Béla díjat. 1983-ban pedig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület alkotói díját, majd 1983-1985 között a Derkovits-ösztöndíj segítette pályakezdését. 1988-ban megkapta a Művelődési Minisztérium római ösztöndíját. Itt kezdte el megfesteni Gyermekkori momentumok című sorozatát, amely egy gyermekkori fotóalbum, antik szobrocskákról készült litográfiák és egy bádogputtó nyomán készült festménysorozatot eredményezett.

A rendszerváltás után fő szervezője volt a magyarországi velencei biennále nevű művészeti fesztiválnak. 1991 nyarán a Velencei tó partján művészbarátaival a XX. század végén különösnek tűnő feladatot tűzött ki: körképet festettek az első “Velencei Biennálé” keretében. Gellért B. István, Gémes Péter, Károlyi Zsigmond, Lengyel András, Tolvay Ernő közreműködésével készült a “Kőnig-körkép” melynek témája a barátság és a művészi együttműködés.

Számtalan díjban és ösztöndíjban részesült: 1990-ben Barcsay-díj, 1991-ben Eötvös-ösztöndíj, 1995-ben Soros ösztöndíj, 1998-ban Munkácsy-díj, 2001-ben Széchenyi-ösztöndíj, 2002-ben Köztársasági Elnöki Különdíj, 2003-ban Deák Dénes-díj. 1991-től kezdve a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, 2000-ben DLA doktori fokozatot szerzett. 2002-ben kinevezték az Anatómia, Geometria és Rajz Tanszék tanszékvezető tanárává. 2005 és 2013 között az Egyetem rektori feladatait látta el.

A nyolcvanas évektől kezdve kiállító művész, több csoportos és egyéni tárlata volt Budapesten, valamint vidéki városokban. Fürdőzők című sorozatából a Ludwig Múzeum 2002-ben rendezett nagyszabású tárlatot. Retroaktív címmel 2003-ban az Ernst Múzeumban nyílt átfogó kiállítása. Csoportos kiállításokon is rendszeresen részt vett, többek között a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galériában. Számos köz- és magángyűjtemény őrzi alkotásait, köztük a békéscsabai Grafikai Gyűjtemény, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a váci Kortárs Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum.

Az autonóm művészi tevékenység mellett a művészet és tudomány határterületén dolgozik. A hetvenes évek óta készíti a magyar várakról grafikai rekonstrukciós sorozatát, melyet könyv formájában is megjelentetett. Illusztrált természettudományi ismeretterjesztő kiadványokat, könyvet adott ki a művészeti anatómiáról. 2022-ben a székesfehérvári Szent István-székesegyházban festett falképet.