Novotny Emil Róbert (1898 - 1975)

Marosvásárhelyen született 1898. január 1-én. Művészeti tanulmányait 15 éves korában Kernstok Károlynál kezdte a Szegfű utcai Művészházban, majd 1914-ben az Iparrajziskolában és 1915-ben a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Balló Ede növendékeként folytatta. Ezután ismét Kernstok irányításával tanult a Képzőművészeti Szabadiskolában és nyaranta gyakran megfordult a Kernstok által vezetett nyergesújfalui művésztelepen is.

1920–1923 között Olaszországban élt, hogy el tudja tartani magát eleinte mint keramikus, aztán mint bronzöntő munkás dolgozott. Itáliai tartózkodása döntő hatással volt festészetére, sok olajképet, akvarellt, rajzvázlatot készített.

1925-ben félévet a nagybányai szabadiskolában töltött, ahol közeli barátságba került Ferenczy Bénivel és Kmetty Jánossal. Ugyanebben az évben a KUT-csoport tagja (Képzőművészek Új Társasága) majd kiállításaiknak rendszeres résztvevője lett temperamentumos, napfényes képeivel. A Szinyei Merse Pál Társaság is tagjává választotta.

1939-ben visszatért Olaszországba. 1945 után Zsennyén, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon festett. Gráber Margittal a haláláig mély barátságot ápolt. Művészete nehezen köthető stílusirányzatokhoz, leginkább expresszionistának tartják. Számos egyéni és kollektív tárlaton mutatta be munkáit, többek között a budapesti Nemzeti Szalonban, Ernst Múzeumban, Fényes Adolf teremben és a Csók István Galériában.

1957-ben Munkácsy Mihály díjban, 1968 -ban Érdemes művész elismerésben részesült.