Zala György (1858 - 1937)

Zala György 1858. április 16.-án Mayer György néven született a Zala vármegyei Alsólendván. Édesapjának porcelángyára volt Pápán, de a mostoha gazdasági viszonyok következtében tönkrement. György még nyolcéves sem volt, amikor apját és anyját is elveszítette, ezért egyik nagybátyjához került Városlődre. Itt végezte elemi iskoláit, és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. Majd visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta őt alkalmazni, György azonban a rajzoláson kívül, semmi mással nem foglalkozott. A nagybátyja végül beíratta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzoktatásban is része lehetett. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, az érettségivizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést szerezzen. Három évig járt a főiskolára, már ekkor gyakorolta a mintázást és legelső kísérlete „A sziklához láncolt Prometheus” állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe utazhatott a művészeti akadémiára, ahol Edmund von Hellmer tanítványa lett.

Egy év múlva, 1880-ban Münchenbe utazott. Münchenből 1884-ben tért haza Budapestre, és Epreskert utcai műtermében jeles művek hosszú sorát mintázta meg, többek között számos társadalmi és politikai kitűnőség portréját. De mindezeknél hatalmasabb és meglepőbb volt a Fiatal anya síremléke, mely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. A szoborcsoportot kiállítják a budapesti Műcsarnokban is, komoly sikert aratva figyelnek fel munkásságára és számos jelentős megbízást kap. József főherceg és neje, Klotild főhercegnő, akkoriban rendelték meg nála Mária Dorottya főhercegnő arcképét és József nádor térdelő szobrát az alcsúti főhercegi kápolna számára. Műtermében készült Andrássy Gyula gróf lovasszobra a Parlament elé. A Hősők tere arculatát meghatározó nagy millenniumi emlékműre 1894-ben kapott megbízást, Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő maga mintázott meg. A nagyszabású munkálatok egészen 1929-ig húzódtak.

Zala György több tanulmányutat tett Párizsba, Olaszországba, és alig volt olyan esztendő, hogy fel ne kereste volna Münchent és Németország nagyobb városait. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben tagjává választotta.