Balogh Balázs András ( 1940 - 2014 )

Szülei a holokauszt áldozatává váltak, Balogh Balázs Andrást nagyanyja nevelte ötéves koráig, majd lelencházba került, onnan kiadták nevelőszülőkhöz, de azok nem járatták iskolába, hanem koldulni küldték. Felnőtt korában nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, kőművesként dolgozott az építőiparban, dolgozott acélgyárban, bányákban. Második házasság-kötésekor Salgótarjánban telepedett le. 1992-ben vált munkanélkülivé.

A rajzolás, a festés mindig nagyon foglalkoztatta, rengeteget másolt, főleg Balázs János festményeit, sajnos a másolatait mind megsemmisítette, s majd csak 1975-től jelentkezett sajátos önálló alkotásaival. Ettől kezdve hamarosan rendszeres kiállító művész is. „Művészete igen rendhagyó, főleg éjszakát fest, apró festékpontokból állítja össze monumentális hatású, szimbolikus kompozícióit. Képeit a gyermekkori, keserű emlékek inspirálták, vásznain a szegénységet, a kirekesztettséget a stiláris elemek és figurák monoton ismétlődésével hangsúlyozza.”^[3] Nagy erőssége a csoportos figurális ábrázolás, a cigány népesség egész életmódjára való rálátás, művészetét az egészlegesség jellemzi.

Műveit a kecskeméti Néprajzi Múzeum, a budapesti Roma Parlament, s a Romano Kher (=Cigány Ház, Budapest) őrzi.