Altorjai Sándor (1933 - 1979)

1933 januárjában született Makláron. Festészeti tanulmányait a Dési Huber Körben kezdte el. 1958-1963 között már diplomás gyógyszerészként végezte el Képzőművészeti Főiskolát, ahol Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő voltak a mesterei.

1959 és 1964 között különféle művésztelepeken alkotott, eközben Moszkvában, Prágában és Párizsban járt tanulmányutakon.

1965-ben Szigligeten telepedett le, ahol a művészi alkotómunka mellett gazdálkodott is. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1967-es kiállításáról képét kizsűrizték, de méretei miatt nem vitték ki a teremből, hanem egy függöny mögé rejtették, ahol természetesen mindenki megnézte a mára a magyarországi pop art főműveként számontartott képet. Hasonló dolog történt az Óbuda Galériában is, az ezt követő években viszont olyan rangos nemzetközi tárlatokon mutatták be munkáit, mint a bonni Európa, Európa című bemutató vagy a karlsruhei Europa Weit című szemle.

A hatvanas évek közepétől Szabó Ákos és Erdélyi Miklós hatására az avantgard művészet szemlélete és technikái felé fordult. 1971-ben, a Mednyánszky-teremben rendezett önálló kiállításának megnyitóján Erdélyi Miklós olvasta fel Altorjai önironikus röpiratát, mely a Gyagyaizmus manifesztuma címet viselte. Csoportos kiállításokon többször szerepelt az Ernst Múzeumban. 1990-ben a székesfehérvári múzeumban rendeztek műveiből emlékkiállítást.

Művészetére a szürnaturalizmus jellemző, amely kifejezés 1966-ban vált közismertté, és Altorjai Sándoron kívül olyan fiatal képzőművészeket vonultatott fel, mint Lakner László, Szabó Ákos vagy akár Gyémánt László. A szürnaturalizmus a naturalisztikus részletekből felépülő, roncsolt és torzított, szürreális festményeket jelenti. A stílusjegyeit a dadaizmus mellett a lírai érzelmesség és a koncepcionális gondolkodás színesíti. Számtalan legenda kering Altorjairól, ahogyan mondják, önpusztító módon élt és dolgozott. Miután 1979 elején gégerákot diagnosztizáltak nála, hónapokon át megfeszített ütemben dolgozott, jelentős művek sora született ekkor. Október 10-én elkészítette a meghívót „kiállítására és temetésére”, majd saját kezével vetett véget életének,1971-es kiállításának katalógusát találták meg mellette.

A közgyűjtemények életében tudomást sem vettek róla, halála után néhány hónappal viszont felvásárolták főműveit. A képei életében egyetlen egyszer kerültek egyéni kiállításon közönség elé, tragikus halálát követően pedig a kortárs magyar művészet legrangosabb kiállítóhelye a Műcsarnok három középső termében mutatta be életművét 2003-ban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Janus Pannonius Múzeum modern képtárában.