Fesztyné Jókai Róza (1861 - 1936)

1861. február 19-én született Budapesten házasságon kívüli, „törvénytelen” gyerekként. Anyja korai halála után, nagyanyja Laborfalvi Róza férje, Jókai Mór fogadta örökbe. Jókai Mór támogatásával Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni, majd a müncheni festőakadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa lett.

Laborfalvy Róza halálát követően még a gyászév letelte előtt, 1887-ben Jászai Mari vacsoráján ismerkedik meg Feszty Árpáddal. 1888. augusztus 7-én Fiuméban szűk baráti körben fogadnak örök hűséget egymásnak. Az esküvő csendes mivolta és helyszínválasztás oka Jászai Mari volt, akivel Róza előtt Feszty tíz évig élt együtt. Házasságuk hatodik évében született meg kislányuk Feszty Masa, aki szintén festőművész lett.

1890-ben Feszty Árpád Jókai Mór anyagi támogatásával egy velencei stílusú palotát épített Pesten a Bajza utcában. Itt éltek 1899-ig, az emeleten az író, a földszinten, ahol a hatalmas 100 nm-es műterem is volt Róza és Feszty. 1894-ben itt ünnepelték Jókai Mór 50 éves írói jubileumát, ugyanez év pünkösd vasárnapján pedig fényes társaság jelenlétében itt mutatták be a Feszty-körképet.

Róza illusztrációkat készített Jókai regényeihez és rendszeresen szerepelt korabeli csoportos kiállításokon, arcképeket és életképeket ábrázoló festményeivel.

Két memoár jellegű könyve jelent meg amiben megörökítette férje és mostohaapja életét, valamint az író- és művészvilágban szerzett élményeit: Akik elmentek… (Bp., 1923), A tegnap (Bp., 1924) Jókai Róza visszaemlékezéseiben megemlíti, igazi apjával mindössze egyszer találkozott, az esküvője előtt, de részletekről soha nem beszélt. Ha hinni lehetett a városi pletykáknak, az őt soha fel nem vállaló papa nem volt más, mint idősebb gróf Andrássy Gyula (1823-1890).

Csaknem 75 évesen, 1936. január 28-án hunyt el, Budapesten. Sírja a Fiumei úti sírkertben található.