Tornay Endre András (1949-2008)

A romániai Zetelakán született. 1976-tól haláláig Magyarországon élt és alkotott. Először Balassagyarmaton, majd 1982-től Kőszegen telepedett le.

Elsősorban fából dolgozott, de alkotásai anyagául időnként a követ vagy bronzot választotta. Munkáira jellemző az elvont formavilág, ami kezdetben erősen redukált plasztikákban fogalmazódott meg.

Később szimbólumrendszere bővült, áttételesebbé vált, de mindvégig felfedezhető a népművészetben gyökerező szemléletmódja. Ugyanakkor művei a legújabb szobrászati és éremművészeti tendenciákba simuló korszerű, progresszív alkotások.

1990-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el munkásságát.