Scheiber Hugó (1873 - 1950)
Scheiber Hugó 1873 szeptember 29-én született Budapesten egy tízgyerekes család gyermekeként. A festészeti alapokat édesapja a bécsi Práter díszletfestője mellett sajátította el, majd 1890-ben ő is díszletfestőként kezdett dolgozni Budapesten. 1898-1900 között az Iparművészet Főiskolára járt, de tanulmányait nem fejezte be, megmaradt ösztönös autodidakta művésznek.
Művészetére először az impresszionizmus és a plein air hatott, ebben az időszakban munkásságát a táj- és életképek jellemezték.1910-es években stílusát a német expresszionizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Jó barátjával Kádár Bélával első közös kiállítását 1921-ben Berlinben a Der Sturm galériában tartotta, amely éveken át kiemelkedő helyet biztosított Scheiber műveinek. A galériával azonos nevű, s legalább akkora jelentőségű művészeti folyóirat is rendszeresen közölte Scheiber műveinek reprodukcióit. Németországi sikerei mellett a húszas években Angliában és Amerikában is felfigyeltek rajzaira, festményeire, számos kiállítása volt Londonban és New Yorkban.1926-ban részt vett a Brooklyn Museum Modern Art című tárlatán majd, 1930-ban Bécsben mutatták be műveit. 1933-ban Filippo Tommaso Marinetti meghívására szerepelt a futuristák római kiállításán. Budapesten a Nemzeti Szalon, a Tamás Galéria, a Belvedere, az Ernst Múzeum rendezett időről időre gyűjteményes kiállítást a műveiből.
A harmincas évektől az art deco felé fordult, és egyre inkább a nagyvárosi életet ábrázolta műveiben, amelyekben megjelenik a dzsessz, az éjszakai szórakozóhelyek, kabarék, zenészek és dizőzök világa. Scheiber legendásan gyorsan dolgozott, néhány óra alatt festett egy képet, több mint tízezer festményt alkotott, ebből ma mintegy ezerötszáz ismert. Számos munkája eltűnt, az állandó egzisztenciális gondokkal küszködő művész sokat maga adott el gyakran egy tál ételért. A holokausztot Scheiber Hugó a gettóban élte túl, ahol egészsége meggyengült. Az utolsó nagy csapást azonban az jelentette számára, amikor 1949-ben a Képzőművész Szövetség nem volt hajlandó a tagjai közé fogadni. 1950-ben magányosan és elfeledve hunyt el.
